SEGÍTSÉG, KUTYÁS LETTEM!

Egy kutya kinyit egy ajtót a világ egy olyan szegletére, aminek létezéséről a kutyátlan ember addig talán nem is tudott.

Kutyát örökbe fogadni egy hihetetlenül összetett dolog, egyszerre felemelő, milliónyi boldog pillanatot ígérő, de ugyanakkor komoly felelősségtudatot kíván, hiszen ez az elköteleződés jó esetben hosszú évekre, akár egy évtizednél is hosszabb időre szól.

Te tudod, mivel jár az örökbefogadás?

Az ember hajlamos érzelmi alapon döntést hozni, amivel alapvetően nincsen semmi baj, de egy olyan fontos elhatározás, mint egy kiskutya örökbe fogadása, igényel némi körüljárást, átgondolást. Túl kell látni azon, hogy cuki, mert akkor is elkötelezettnek kell maradni, amikor jönnek a nehézségek – és abból bizony lehet ezerféle. Ha kölyökkutyát szeretnénk örökbe fogadni, a legfontosabb, amit tudnunk kell, hogy rág. Mit? Hát nemcsak a vagyonokért vásárolt játékait, sőt, megesik, hogy azt egyáltalán nem. Hanem mindent, amit ér. Kábelt, bútort, ajtófélfát, cipőt, széklábat. Hogy csak a klasszikusokat vegyük sorra. Aztán ugye az is világos, hogy egy kölyök nem szobatiszta. A domestos lesz a legjobb barátod egy időre, a gumikesztyűt úgy húzod fel csukott szemmel, mint balett-táncos a harisnyát. És igen, tutira a szőnyegre fog kakilni. Emellett gyakran lop is. Nem maradhat a konyhapulton a pulykasült, nem szaladhatsz ki valamiért a szobából, felügyelet nélkül hagyva a kutyát egy tál chipsszel, legalábbis addig, míg meg nem tanítottad neki, mit szabad és mit nem. (Fontos tudni viszont, hogy számtalan helyről lehet segítséget kérni, ha úgy érzed, elakadtál, vagy nem tudsz egyedül megoldani egy felmerülő problémát. Rengeteg egyéni tréner dolgozik már a piacon, és kutyaiskolák is szép számmal vannak, ahol irányt tudnak mutatni, és öntenek beléd némi önbizalmat.)

A legfontosabb feladat: határokat kell húzni, szabályokat felállítani és ahhoz ragaszkodni. Ez nemcsak a békés, boldog együttélés záloga, hanem bármilyen hihetetlen, a kutya számára egy biztos pont, egy iránytű, amihez igazodhat, hiszen neki szüksége van erre. A kutyák a szokások rabjai, szokták mondani, valójában ez annyit jelent, hogy az a boldog kutya, akinek rendszer van az életében.

És itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiről szintén muszáj beszélni: egy kutya gyökeresen megváltoztatja az ember addigi életvitelét. A rendszer szépen csendben a te életedbe is beköltözik, aminek egyébként a legtöbb esetben inkább pozitív hozadékai vannak. Kialakul a közös élet minden apró mozzanata, a napi két-három-négy séta igény és habitus szerint, az etetések, a játék, ezekre mind-mind időt kell szánni. A kutyád számít rád, és ez lemondásokkal, áldozatokkal jár. Neked akkor is csörög reggel 6-kor az óra, ha hajnali 3-kor még lent botorkáltál a lakótelepen a kutyáddal, mert hasmenése volt éjszaka. Akkor is haza kell menned az esti sörözésről, hogy sétálni vidd, ha szívesen maradnál és innál még egyet.

Kellőképpen elbizonytalanodtál? Helyes, akkor most nézzük, mi van a másik oldalon. A kutya kicsit olyan, mint egy gyerek: feltétel nélkül szeret, csodálattal néz rád, felelős vagy érte. Rengeteg aprósággal csal mosolyt az arcodra nap mint nap, hálás minden figyelemért, minden együtt töltött percért. Kitörő örömmel fogad, amikor hazaérsz a munkából, motivál, hogy ne lustulj el, és rengeteg új embert ismersz meg általa. Akár barátokat is szerzel. Akkor is, ha azt hitted, te ehhez már öreg vagy. Sokszor vigaszt nyújt, jobban, mint egy ember, hiszen a kutyák rendkívül szenzitívek, megérzik a gazdi hangulatát és gyakran igazodnak hozzá. Egyúttal tükröt is tartanak elénk, felismerhetjük gyengeségeinket épp úgy, mint azt, miben vagyunk erősebbek, mint gondoltuk. Önismeretre tanítanak, elfogadásra, küzdésre. Olyan ösztönöket hívnak felszínre, amikről nem is tudtuk, hogy bennünk vannak.

Nehéz, de csodálatos út kutyássá válni.

És aki egyszer az lett, soha többé nem tudja elképzelni az életét máshogy.

Kristóf-Horváth Krisztina írása