VIGYÁZZ, A KUTYA HARAP!
Ilyen és ehhez hasonló szöveggel ellátott táblákat millió számra lehet találni a neten/boltokban, ezerféle anyagból, kivitelben. Célja viszont mindegyiknek egy,
Megihletett az egyik kutyás Facebook csoport. Nem szoktam felhúzni magam, elolvasom a sületlenségeket és továbblépek. De ez most kiverte a biztosítékot.
Valaki ingyen kutyát akar. Egyesek felrótták ezt a kijelentését a posztolónak, hogy nincs ingyen kutya, ne akarjon ingyen kutyát, és igenis minden kutyáért fizetni kell.
Aztán jött a másik tábor, hogy márpedig egy keverék kutyáért nehogy már valaki pénzt kérjen. És egyébként is, a menhelyek sem kérnek pénzt… és nehogy már egy menhely pénzt kérjen a kutyáért, amikor a menhelyek adományt kapnak. Aztán ezt még fokozták mindenféle kedves kifejezésekkel és jelzőkkel tarkítva, hogy milyen ember is az, aki pénzt kér egy kutyáért.
Namost, jelzem, hogy amennyi adományt kap egy menhely, abból nem feltétlenül tudja fenntartani magát. Amikor bekerül egy alom tegyük fel 6-8 kölyökkutyával, akiket mind meg kell szűrni a különböző betegségek miatt, chipeltetni, oltatni kell, és még féreghajtót is adnak nekik… aztán jön a napi háromszori étkezés. Tudjátok ezek mind-mind pénzbe kerülnek. Vagy olyan kutya kerül be, aki férges, fosik, hányik és még chipje sincs, tehát kezelésre szorul. És akkor a bonyolultabb, nagyobbacska betegségekről ne beszéljünk, amikor ki van fordulva a kutya végbele és műteni kell, vagy fel van puffadva a feje, mert elszorította a nyakörv, amit a nyakába raktak, nehogy elszökjön, vagy a csomós, rasztás szőrtől nem látszik sem a kutya mérete és sem a fajtája, mert annyira elhanyagolták… és akkor ezek az esetek havonta, negyedévente újra és újra megismetlődnek. De ne, nyilván, még véletlenül se ivartalanítsunk, mert ha ezt tenné mindenki, akkor 10 év múlva kihalnának a kutyák… 
De vessünk csak egy pillantást Piszkére, mert hát egy kutya nem kerül semmibe… hogy lásd, ilyen is van:
“Hogy bántottak-e, meglőttek-e? Erre bőven van… Három golyó van a testemben, ahogy a röntgenfelvételen is látszik. A medencémet komoly trauma érte. Belém rúgtak, vagy lapáttal ütöttek. Már nem emlékszem. De az biztos, hogy idegi károsodás lett a következménye, ami miatt a farkincámtól is meg kellett válnom.”
Bővebben itt olvashatsz róla, mert hát milyen meglepő, gazdikereső:
Aztán lépjünk túl a menhelyeken… Képzeljétek el, hogy baromi sok olyan ember, család van, akik ideiglenes befogadóként működnek. Ami azt jelenti, hogy civilek, tehát nincs mögöttük semmilyen támogatás. Nem kapnak pénzt, tápot, semmit. A saját pénzükből fogadják be a kutyákat, macskákat, legalább egyet-egyet… a saját állataik mellé. De aki ilyen tevékenységbe kezd, az egy idő után nem tudja azt mondani, hogy te jöhetsz, te pedig nem. Szóval egy idő után már lesz otthon egy egész falka, akikről gondoskodni kell. És itt nem saját, hanem “idegen” kutyákról/macskákról beszélünk!!!!
Szóval hazaviszi, aztán elmennek az állatorvoshoz. Elvégeznek pár vizsgálatot, megszűrik – vért vesznek. Aztán oltatja, chippelteti, takarmányozza. Ezt mind-mind saját tőkéből.
Szóval, ha befogadok egy kutyát/macskát, ami ott van nálam 2-3 hónapot, aztán örökbe adom és nem kérek érte pénzt – legalább annyit, amennyi az orvosi költségeit fedezi, akkor mi marad a következő állatra és azt azt követő harmadikra, negyedikre, huszadikra? Vagy a saját életemre?
Akik így akarnak kutyát, azok szerint nekem áldoznom kell egy idegen kutyára az időmből, az energiámból, a pénzemből, de ő, aki ingyen kutyát akar, a kutya eddigi élete során fellépő költségeket sem hajlandó kifizetni, mert nehogymár?!
Szóval hogy is van ez? 
