MIÉRT ERESZTENÉL VIZET A DUNÁRA?!

Tehetjük fel jogosan a kérdést, vajon mi szükség otthon, gondatlanság és nemtörődömség miatt megszületett kiscicákra és kiskutyákra, mikor tele velük a menhely, az utca…

Fel is teszem ezt a kérdést rendszeresen. Magamnak, másoknak, hátha egyszer rájövök, vagy kapok egy olyan választ, aminek van valóságalapja…

Tudjátok, én magam nem tartozom a vérmes, kerítéseken átugráló állatvédők köréhez, egyszerűen csak nem fordítom el a fejem, ha szükséggel találom magam szemben…! Állat – és állatmentő barát vagyok, így akad némi rálátásom a jelenlegi kisállat helyzetre, ami az árva, beteg, nem kívánatos jószágok tekintetében egyre rosszabb. Kitett, megunt kutyusok szaladgálnak az úttesten. Beteg, árvának született kiscicák a kapuk alatt, a bokorban, az út szélén. Szerencsére akadnak szervezetek, akiknek lehet kiabálni, ha ismét talál valaki egy kóborkát, de ezeknek, a legtöbbször önkéntesekből álló szervezeteknek is végesek az erőforrásaik. Nincs hely, nincs pénz. Létszámstopot kell hirdetniük, de a megkeresések csak jönnek, és csak jönnek, és csak jönnek…  Egy végeláthatatlan körforgás ez, aminek sosem lesz vége, hacsak nem kezdi el belátni a többség is, hogy bizony a felelősség közös, vállalni kell. Olyan nagyon fontos lenne, hogy a saját kedvencét mindenki ivartalanítsa. Olyan nagyon fontos lenne, hogy megértsük, hogy minden egyes cselekedetünknek következménye van, annak is, ha valamit nem teszünk meg. Amikor befogadunk egy kutyát, cicát nem kizárólag móka és kacagás, kötelességgel is jár. Na, de ez azért nem nagy ördöngösség ám.
Pusztán felelős állattartásnak hívják. Az állatvédő szervezetek egyik legnagyobb álma ez, hiszen a munkájuk zömét a felelőtlen embereknek köszönhetik. Közvetlen, és közvetve is.

Bármilyen bután is hangzik, azzal, hogy a saját kedvencét nem ivartalanítja valaki, keményen befolyásolja az utcai állomány sorsát, mert a kedvenc ugye szaporodni fog, mindegy mekkora az a bizonyos betonkerítés… Így kénytelen leszel nekik gazdit keresni. A legszemetebb verzió pedig, amit valaki csak tehet, hogy egy dobozban, az erdő közepén kíván nekik további sok szerencsét…
(Az utóbbi esetében, ha a szerencse tényleg a kicsik mellett van, időben, egy jó ember találja meg őket, és megpróbál nekik otthont szerezni, avagy mennek szervezethez, ha még tudják őket vállalni. Vagy szerencséjük van, vagy nincs.)

Na de, miért mondom, hogy ezzel ártasz?!

A logika e mögött, hogy ahova befogadtak volna egy kóborkát az utcáról, oda most a Te kicsikéd megy. Egy olyan cica, akinek meg sem kellett volna születnie, amiről Neked kellett volna gondoskodni, merthogy a kisállatpiacon jelenleg kőkemény túlkínálat mutatkozik, a kereslet mértékéhez képest. Ez azt jelenti, hogy van elég, köszönjük, nem kérünk több akciós, ingyen elvihető cukiságot, csak majd, ha az utcáról elfogytak!!! Ez egy helyfoglalós játék, kevés hellyel, amiben a házi szaporulat elveszi a helyet az utcai szaporulattól!!!

Sajnos sokan, még mindig a bizonyítványt próbálják magyarázni, legyintenek, nem érdekli őket a sok esélytelen lélek, csukott szemmel lépnek át segítségre szoruló, vagy az elpusztult állatokon. Darab-darab…

Önigazolásul sorakoztatják a kifogásokat, amik hallatán vörösre tudnám csapkodni a homlokom, hogy ilyeeen vaaan?! És van!

Egy pár ezek közül:

▪️ Gonoszság ezt tenni vele, ez az élet rendje…

– Kérlek hívj meg magadhoz, amikor a 14 éves kisfiadnak, kislányodnak ecseteled, hogy nem kell az az óvszer, mert ez az élet rendje.

▪️ Egyszer kell, hogy legyenek kicsinyei. 

– Semmi szükségük az ellésre, egyszer sem. Sőt, kisebb az esélye, hogy betegségeket adjanak át egymásnak, ivartalanítással a hormonális eredetű betegségek is csökkennek. A nőstény kutya ivartalanítása megelőzi a melldaganatot, méhrákot vagy a méh gennyes gyulladásait.
A tüzeléssel járó kalandozás, szökés közben pedig, komoly eséllyel keverednek egy autó alá…

▪️ Kell a kiscica, mindig van jó gazdája. 

– Kérleeeek, ha csak erről van szó, ne viccelj, viszek én Neked! Mennyit szedjek össze az utcáról?
Kutyus kell? Sétálj be egy menhelyre, nézz bele azokba a szemekbe…

Aztán akad, aki egyszerűen még arra sem veszi a fáradtságot, hogy valami átlátszó kifogást kitaláljon, egyszerűen megmondja, csak nem fog költeni ennyit erre. Tény, hogy nem olcsó, na de azért azt az egyszeri tízenpárezret azért ki is lehet ám fizetni… Illetve, ki lehetne, de valamiért az összes ilyen beszélgetés alkalmával azt érzem, hogy a gazdi részéről örülnöm kellene, hogy nem vágja ki az utcára az állatát és még enni is ad neki… Persze ezt érzem az összes többi kifogás kapcsán, meg azt is, hogy már csak azért sem, mert én azt mondtam. Nehogy már még én osszam az észt ugye… Csak tudnám, hogy minek vesz egy ilyen valaki magához egy társállatot… ?!
Öntelt egy világ ez.

Végül, de nem utolsó sorban vannak azok is, akik csak egyszerűen nem gondolták még ezt így végig. Ők azok, akik előbb-utóbb belátással lesznek a témában és foglalnak egy időpontot az orvosnál, mert szeretik az állataikat, jobban az egojuknál.

Így végig gondolva, miért is ne tennél így?!
Szerintem nem is hangzik ez olyan rosszul. Tanulni és változtatni sosem késő!
Tanuljátok meg Ti is a jelmondatot:

N E  S Z A P O R Í T S,  I V A R T A L A N Í T S !

Szerző: Ujvári Tamara

Kép forrása: internet

Oszd meg Te is:

További cikkeink:

VIGYÁZZ, A KUTYA HARAP!

Ilyen és ehhez hasonló szöveggel ellátott táblákat millió számra lehet találni a neten/boltokban, ezerféle anyagból, kivitelben. Célja viszont mindegyiknek egy,

Olvass tovább