VIGYÁZZ, A KUTYA HARAP!
Ilyen és ehhez hasonló szöveggel ellátott táblákat millió számra lehet találni a neten/boltokban, ezerféle anyagból, kivitelben. Célja viszont mindegyiknek egy,
Az érzelmi intelligencia, vagy rövidebben EQ nem más, mint a környezeti ingerekre adott érzelmi válasz. Hasonlóan az IQ-hoz, az érzelmi intelligenciát is már egészen pici kortól nemcsak lehet, de muszáj is fejleszteni, ez ugyanis segít abban, hogy a gyerek, illetve a későbbi felnőtt kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élhessen.
Óvodánk (Újpalotai Összevont Óvoda- Napsugár 2. Tagóvoda, Budapest) középső csoportja viselkedés és magatartás problémákkal tarkított összetétele miatt már 2017-től 2 hetente bevezettük szülői támogatással az állatasszisztált terápiát. A hatékony segítségnyújtás és eredményesség érdekében az idei tanévben (2018/19), intenzív 8 alkalmas komplex programot alakítottunk ki a Matemedik 97 – Nyolckézláb Állatterápiás Munkacsoport -tal együtt. Pszichológus kolléganőm, Jánosi Mónika és Polár nevű kutyája 4 foglalkozást (csoport felezéssel), míg én mint az óvoda pszichológusa szintén 4 foglalkozást (teljes csoporttal 23 fő) tartottunk, melyek az EQ fejlesztését tűzték ki célul .Úgy gondoltuk, hogy a gyermekek hétköznapi viselkedését csoporton belül könnyebben tudjuk befolyásolni, ha tisztában lesznek az alapvető emberi érzelmekkel, melyek meghatároznak bennünket.
A foglalkozásokat 4 érzelem köré csoportosítottuk:
- Félelem
- Harag, düh
- Bánat, szomorúság
- Öröm
Az egyes érzelmek bemutatását rövid, verses, ritmikus leíró szöveg felolvasásával kezdtem, melyekről a második alkalom után bebizonyosodott, hogy nem keltik fel a csoport figyelmét. A csoport egészére jellemző a beszédészlelés zavara, figyelmi koncentráció zavara, motoros nyugtalanság és a hangosság. Nehezen lehet őket akár rövidebb ideig is egyhelyben tartani, mozgástevékenység nélkül. Ezért változtatni kellett a tematikán. Szinte csak játékos, nagymozgáson alapuló tevékenységeket végeztünk.
A teljes csoportot érintő foglalkozások beszélgető körrel indultak az adott napi érzelmekről. Mikor érezzük? Te mikor éreztél így? Megbeszéltük az adott érzelemhez tartozó mimikánkat. Gyermekeket ábrázoló fotók csoportosítása, érzelmek felismerése más embereken mozgásos formában. A félelem tárgyalásánál a kimondott félelmeket elrejtettük egy jól zárható zsákba. Egyik foglalkozástól a másikig terjedő időben szekrényre elhelyezett papírra lehetett a félelmekkel, haraggal kapcsolatban rajzolni. A düh szemléltetését a vulkánkitöréssel szimbolizáltuk: színes kislabdát kapott mindenki, amikor sorra került, egy olyan szituációt kellett megfogalmaznia, mikor mérges volt valakire vagy valamire, majd bele kellett dobnia egy kosárba. A kosarat megtöltve a sok harag labdával, kirobbantottuk. Vagyis bemutattuk, milyen az, amikor indulataink elszabadulnak, nem tudjuk kezelni őket.
A kutya terápiás foglalkozások alkalmával megfeleztük a csoportot, hogy mindenki szabadon „hozzáférjen” a kutyához. Az órákon először mindig körbe ültük a kutyát és őt simogatva beszélgettünk az aktuális érzelemről. Közben figyeltünk arra is, hogy az arcunkon is látszódjanak az érzelmek. Majd, vagy a gyerekeket ábrázoló képeket, vagy az emotikonokat is átválogatva, csoportosítva a gyerekek egyesével a kutyát pórázon vezetve sétáltak és elmondták, hogy ők mikor dühösek, mikor szomorúak, illetve mikor éreznek örömöt.
Érdekes volt látni, hogy amikor körben ülve beszélgettünk, szinte ugyanazokat, egymást túlharsogva mondták, hogy mit éreznek. Addig a kutya pórázát fogva, „séta” közben, halkan, szinte csak a kutyának mondták a saját érzéseiket. Ebben a szituációban, még a legvisszahúzódóbb, leginaktívabb gyerek is feloldódott, és beszélt! Mivel itt a kutyának mondta, aki nem csúfolja vagy neveti ki, hanem meghallgatta őt.
Mind a négy foglalkozáson az arc mimikánkkal és a testtartásunkkal is lejátszottuk az érzelmeket. Az utolsó foglalkozáson az volt az egyik feladat, hogy a lefordított emotikonokból húzzanak egyet, úgy hogy a társai ne lássák, és játssza el, hogy a többiek ki tudják találni. Ha jól játszotta, és a csoport kitalálta, akkor kérhetett a kutyától egy trükköt. Az ilyen típusú feladatokat nagyon élvezték és szerették.
A foglalkozások tapasztalatai: a gyermekek szívesen beszéltek érzéseikről. A beszélgetések alkalmával képesek voltak kivárni míg rájuk került a sor, és figyeltek egymásra. Az egyes foglalkozások közötti hasonlóság, átfedések segítettek az alapvető emberi érzések rögzítésében.
Baranyay Katalin gyógypedagógus-pszichológus
Jánosi Mónika pszichológus
