Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Lezárult az első kampány

Cégünk tavalyi indulásakor is rögtön az volt az első gondolat, hogy hogyan tudnánk összekötni a kellemest a hasznossal?! Mert persze cuki kutyák, vicces grafikák, kutyás pólók… De valami hiányzott. Aztán jött az ötlet! Mindig is szívünkön viseltük a gazdátlan állatok sorsát. Itthon van három kutyánk (Füge, Tücsök, Zila) és két macskánk (Rozmaring és Menta), akik egytől egyig utcai mentések útján jutottak el hozzánk, és maradtak a családban. Rajtuk kívül volt már több gazdikereső kutya is nálunk átmenetileg, amolyan ideiglenes befogadóként funkcionáltunk. Szóval jött a nagy ötlet, hogy ne csak magunkkal, hanem a gazdikereső állatokkal is tegyünk valami jót. Így azt találtuk ki, hogy az első egyedi grafikás pólóinkból befolyt összeg egy részét egy szervezetnek ajánljuk majd fel. Természetesen ennek is megvolt a maga története, hiszen ezt a grafikát az egyik ideiglenesen befogadott kutyánk ihlette. És ha már épp az a kutya ihlette, akit az egyik budapesti Borháló üzlet tulajdonosai fogadtak örökbe, összefogásra hívtuk őket. Ők pedig örömmel vállalták, hogy termékeikkel, illetve azok eladásából befolyt összeg egy bizonyos részével támogatják a gyűjtést.

Aztán elkezdődött a keresés. Ajánljunk fel, de vajon kinek? Akkor még annyira nem voltunk otthon a magyarországi kutyás egyesületek, alapítványok munkásságában, illetve akikkel esetleg igen, azokkal nem feltétlen volt jó tapasztalatunk vagy személyes ismeretségünk. Ezért ismerősökhöz fordultunk, hogy ajánlás útján jussunk el egy olyan csapathoz, akik valóban mindent megtesznek a gazdátlan kutyákért, és ahol az adományra szánt összeget valóban az állatokra fordítják majd.

Többen is egy bizonyos (inkább kutyás, mint macskás) csoportot ajánlottak, hiszen ők az elmondottak alapján tényleg erőn felül teljesítenek a védenceikért. A magyar jogszabályoknak köszönhetően ennek a csoportnak sajnos direktben nem tudtunk volna adományozni, hiszen cégek csak és kizárólag közhasznú szervezetnek adhatnak támogatást. Ezért ők ajánlottak egy alapítványt, akivel már több éve együttműködésben dolgoznak, közösen mentenek és segítenek a bajba jutott kutyákon, macskákon. Ésszerűnek tűnt, hogy ennek az alapítványnak szervezni a gyűjtést a legjobb megoldás mindannyiunk számára.

Sajnos az utolsó pillanatban hiba csúszott a gépezetbe. Talán félresiklott a kommunikáció. Ez már sosem fog kiderülni és nem is fontos. A lényeg, hogy közvetlenül a kampány beharangozása után a csoport vezetője felhívott és azt mondta, hogy ők ebben nem kívánnak részt venni. Nekik nem kell a pénz, nem kell a támogatás, tőlünk nekik nem kell semmi…

Ez meglehetősen visszavetette a lelkesedésünket, és értetlenül álltunk a történtek előtt. Ám úgy döntöttünk - ha már olyan sok energiát fektettünk az előkészítési munkába - a kampányt így is folytatjuk. Lesz, ami lesz! Onnantól kezdve csak az alapítványnak gyűjtöttünk. Ők elsősorban cicákra specializálódtak, így a mi kutyás közönségünknek nem feltétlen voltak a legmegfelelőbb célcsoport, de úgy gondoltuk, nekik is jól jön majd a segítség.

A kampány lezajlott, decemberben véget ért. Eladtunk jó pár pólót is, viszont sajnos nem sikerült annyit gyűjtenünk az alapítványnak, amire azt mondtuk volna, hogy „Ez igen! Ez biztos óriási segítség számukra, erre büszkék lehetünk!”

Sokan azt mondják, hogy aki a kicsit nem becsüli… És egy induló vállalkozástól ez is szép teljesítmény… Viszont mi mégsem vagyunk elégedettek!

De nem adjuk fel! Azok nem mi lennénk. Már dolgozunk egy újabb kampányon, egy újabb gyűjtésen, mert bármilyen meglepő ez a mai világban, mi nem azért találtuk ki ezt a céget, hogy gyorsan meggazdagodjunk belőle, hanem azért, hogy az álmainknak élhessünk, hogy kutyázhassuk, és hogy segíthessünk. Segíthessünk azokon az állatokon, akik rászorulnak, akik megérdemlik, és akik kiszolgáltatottságuknak köszönhetően, sok olyan helyzetnek esnek áldozatul, melyet egyáltalán nem érdemelnek.