MARADJ OTTHON!

A jelenlegi helyzet kutyás szempontból sem egyszerű. Nekünk szerencsénk van, itt a kert, minden napra kitalálunk egy-két izgalmas feladatot. Dot teljesen szerelmes a Pullerbe. Mióta itthon vagyunk minden nap előkerül, ha meglátja, mindenáron megpróbálja megszerezni. Egyik nap feltettem a farakás tetejére, amíg Meluval trükköztünk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Dot fent ül a széken (amit nem szabad, és ilyen még sose fordult elő), majd utolsó pillanatban tudtam rászólni, hogy ne próbáljon meg onnan átlendülni a farakás tetejére. Tényleg bármire képes érte. Egyébként nagyon szeretjük, mert remekül lefárasztja, negyedóra játék és utána több órán keresztül csönd van. Dotnál ez nagy szó. Nagyon hamar megértette a lényegét, most már 10-ből kb. 8-szor akkor vált, mikor mondom, azaz abban a pillanatban engedi el a szájában lévőt, amikor én szeretném.

Emellett most végre trükközni is van rengeteg időnk. Ezt eddig Dottal eléggé elhanyagoltam, pedig nagyon lelkes, néha a kelleténél jobban is, ráadásul labdával is remekül motiválható.

Lattéval is bővítjük a repertoárt. Vele nehezebb az itthoni fárasztás, mert csak mostanában kezdte érdekelni a játék, de még nagyon instabil a figyelme. Izgalmasabb a pillangó, a hangya, vagy a fűszál, mint a labda. De azért apránként haladunk, már a Pullerrel is sikerül egy-két percet játszani. Amikor leesik neki, hogy mi az, nagyon élvezi. Hatalmas mozdulatokkal rázza a fejét, hogy megszerezte a zsákmányt, most már az övé.

Nála az engedelmesre tesszük főleg a hangsúlyt. Ott gyönyörűen koncentrál és a kelekótya fejének nagyon is szüksége van a fegyelmezőre. Nem utolsó sorban fotóznom is könnyebb, mióta például az áll is stabilan megy neki.

Melange-on továbbra sem fog az idő, Pullerről vagy frizbiről bármikor lehet szó, lelkesen benne van. Bár vele már rövidebbeket játszunk, de ha rajta múlna, bármeddig játszhatnánk. Most a trükkre helyeztük a hangsúlyt, igazán elhivatottan rakjuk össze a dog-dancing kűrünket, egyre több részletet igyekszünk kigyakorolni. Nem mindig egyszerű, mert ha úgy érzi, egy feladat már elégszer volt, egyszerűen fogja magát és csinál valami mást. A kedvence a láb között séta, és nem egyszer majdnem felborít, amikor azt gondolja, inkább azzal folytassuk a gyakorlást.

Igyekszem minél változatosabb feladatokat kitalálni, minden napra valami újat, amit még nem ismernek, hogy izgalmasabb legyen ez az időszak. Ők mindig mindenre vevők, főleg, ha kaja vagy labda jár érte, és természetesen a jutalom sosem marad el.

Juhász Zsófi írása